Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Lehet szentje a jegyeseknek is! – Sandra Sabattini, a szent életű fiatal lányVissza a listához

2018. szeptember 11.

Alessandra Sabattini 1984. április 29-én, 23 évesen hunyt el, amikor éppen a XXIII. János pápa közösség egy találkozójára igyekezett. Oreste Benzi atya, a közösség alapítója tizenkét éves korától ismerte a lányt, aki Riminiben pap nagybátyja plébániáján lakott. Már fiatalkorában gyakran látták az Oltáriszentség előtt éjjel vagy hajnalban, a földön ülve, a legnagyobb tisztelet sugárzott belőle. Élete két legfontosabb jellemzője az Isten és az igazság szomjazása volt. Orvostanhallgató lett, sokat tett a kábítószerfüggőkért és a fogyatékkal élőkért. Mindig szeretettel és irgalommal fordult a szenvedők felé. A halál is akkor érte, amikor betegeket látogatni indult. Elütötte egy autó, mentő szállította el, és három nap múlva a kórházban meghalt.

A baleset előtt öt évvel lett Guido Rossi menyasszonya. „Amikor először mentünk el együtt valahova…, hova is menjen az ember, amikor először megy valahova a barátnőjével? Ő, aki egyébként vibráló személyiség volt, tele életerővel, egy temetőbe vitt el, hogy nézegessük az idős nénik arcát, akik az elfeledett sírokat látogatták” – mondta el egy TV2000-nek adott interjúban Sandra Sabattini jegyese. Hozzátette: meg akarta látni ezekben az elfeledett életekben az Úr jelenlétét, aki nem feledkezik meg senkiről. „A jegyesség ideje nem egyszerűen csak emberi öröm volt, hanem annak öröme is, hogy ez a kapcsolat egy magasabb terv része volt” – mondta el Guido.

„Mindig nagyon szép kép élt bennem Sandráról Oreste atya elbeszélései nyomán, aki először látta meg benne az életszentséget” – mondta Stefano Vitali, aki meg van győződve róla, hogy Sandra közbenjárására gyógyult meg 2009-ben csodás módon daganatos betegségéből. Vitali kifejezte örömét, amiért megtörtént ez a fontos lépés a boldoggá avatás felé, és hogy az ifjúsággal foglalkozó szinódus előtt Sandra élete példaértékű lehet a fiatalok számára.

Vitali betegségét 2007-ben fedezték fel, vastagbélrákja volt, áttétekkel a nyirokcsomókon. A kemoterápiás kezelést követően sem javult az állapota, az orvos nem javasolta a műtétet. Oreste atya érdeklődött a négygyermekes családapa állapotáról, és amikor megtudta, milyen súlyos betegségben szenved, azonnal arra gondolt, hogy Sandrához fordul segítségért. Számos alkalommal kérte az emberektől, hogy imádkozzanak a közbenjárásáért Vitale gyógyulása érdekében. A második kemoterápiás kezelés elején eredményei hirtelen megmagyarázhatatlan módon javulni kezdtek. „Nem tudom azt mondani neked, hogy csodáról van szó, mert nem vagyok hívő. Azt tudom mondani minden betegemnek, hogy mindig van remény, bármi megtörténhet” – mondta kezelőorvosa a gyógyulását követően.

Oreste atya szerette úgy nevezni Sandrát, hogy „Isten szemlélője a világban”. 2006-ban azt mondta: „Vannak már szent életű házastársak, szent életű szülők. Nem lenne jó, ha volna szent életű jegyes is?”

Életszentségének bizonyítéka 2009. április 22-én az volt, hogy amikor halálának 25. évfordulóján földi maradványait át akarták helyezni, a koporsóban csak ruháinak maradványait találták meg. Francesco Lambiasi rimini püspök a szentmisén azt mondta: „Az a mag, ami Sandra volt, olyannyira a földbe hullott, hogy teljesen eloszlott benne… Sandrára is bízhatjuk a rimini fiatalok hitéért való közbenjárást.”

Egy barátnője így emlékezik vissza a jegyespárra: „Guido iránti szerelmét mindenki tisztelettel nézte. Leveleztek egymással, volt egy naplójuk. Viccelődtünk rajtuk, mert szabadidejükben elmentek a vidéki temetőkbe, hogy nézegessék a sírköveket és az idős özvegyasszonyok arcát. Halála után elkeseredtünk, és találkoztunk lelkivezetőjével, Nevio atyával. Sandra annyi jót tehetett volna másokért, azt kérdeztük, miért történt ez a tragédia. Aztán megértettük, hogy az Úr úgy gondolta, életének ezt a szakaszát betöltötte.”

Forrás és fotó: Famigliacristiana.it / Magyar Kurír