Fortunatus Nwachukwu érsek augusztus 4-i, a ruandai Kigaliban, augusztus 8-án, szombatig tartó SIGNIS Nemzetközi Konferencia megnyitóján tartott előadását a keresztény realizmus és a „sensus Ecclesiae” (egyházi érzület) hatja át. A SIGNIS, a Katolikus Világszövetség, egy globális hálózat, amely több mint 100 országban egyesíti a katolikus média szakembereit. A katolikus kommunikátorok folyamatosan bővülő családjához szólva az Evangelizációs Dikasztérium titkára értékes iránytűt adott ahhoz, hogy elkerüljük mind a borúlátás kliséit, mind a fantom „határtalan horizontokról és új lehetőségekről” szóló izgatott felhajtást, amelyeket az új digitális kor és a mesterséges intelligencia nyit meg az apostoli munka és az evangélium hirdetése számára. 

„A technológia soha nem semleges eszköz”

A hit realizmusával, XIV. Leó Magnifica Homanitas enciklikájának meglátásaira támaszkodva, a Missziós Dikasztérium titkára realisztikusan írja le a helyzetet, távol a propaganda konformizmusától. Elismeri, hogy „olyan korban élünk, amelyben a kommunikáció már nem csupán leírja a világot, hanem formálja is azt.” Egy olyan időszakban, amelyben „egy Kigaliban forgatott rövid videofelvétel perceken belül megtekinthető Manilában. Egy Kilimandzsáró felföldjén fekvő kis plébánián elmondott prédikáció elérheti a brüsszeli diaszpóra közösségét, mielőtt a mise végső áldását kimondanák.”

Az internet „lebontotta a földrajzi határokat, és ezzel a találkozás – vagy megosztottság – rendkívüli eszközét adta egyetlen generáció, a mi generációnk kezébe.” A nigériai érsek elismeri, hogy a digitális kommunikáció, kizárólag az algoritmusok logikájára hagyva, „valószínűleg inkább törzsieskedést generálna és táplálna, mintsem közösséget és szolidaritást”. És egyértelmű, hogy „a kizárólag algoritmusokon alapuló digitális kommunikáció hajlamos azt jutalmazni, ami zajos, nem pedig azt, ami igaz; azt, ami megoszt, nem azt, ami kibékít”. És ez azért történik, mert a technológia „soha nem semleges eszköz”. És nem szabad neki semmilyen üdvözítő értéket tulajdonítani.

Ugyanakkor Fortunatus Nwachukwu megjegyzi: „Ma a nemzetek, az Úr megbízatásának 'panta ta ethne'-je (a kifejezés jelentése: minden nép vagy minden nemzet), az Instagramon, a TikTokon, a YouTube-on és számtalan olyan platformon gyűlnek össze, amelyek egy generációval ezelőtt még nem léteztek. Ha ezek a platformok ma azok a helyek, ahol az emberek igazságot, értelmet és a hovatartozás érzését keresik, akkor ezek azok a helyek is, ahol az Egyház kommunikátorainak lenniük kell – nem a figyelem felkeltése, hanem a bölcsesség és a szeretet tanúságtétele érdekében.”

Pontosan az a bölcsesség és szeretet, amellyel a keresztény tanúságtétel megnyilvánul – a technikai és „szakmai” készségeknél inkább – segíthet a katolikus kommunikátoroknak felismerni, hogy „a kulturális harmóniát nem algoritmusok hozzák létre, amelyek minden népet egyetlen tartalommá lapítanak, és nem is egy globalizált monokultúra, amely eltörli azt, ami minden nemzetben megkülönböztető és szép”. A bibliai szöveg, emlékeztet az érsek, bibliakutatói szakértelmére támaszkodva, „arra tanít minket, hogy Isten szereti a különbségeket”. Valóban, „minden élőlényt faja vagy különbségei szerint teremtett”. Csak az ember „Isten képére teremtetett. Ezért a kulturális harmónia nem a különbségek eltörlésével jön létre”.

Előnyök és választások

Egy másik genetikai tulajdonság, amely a hiteles katolikus kommunikátorok választásait jellemzi – folytatja a Missziós Dikasztérium titkára –, a szegények és a kicsik iránti vonzalom. „Jóval a nyomtatás feltalálása előtt, nem is beszélve az okostelefonról, ezt már szent kötelességnek tekintették. Izrael prófétái hangot adtak az özvegyeknek, az árváknak és az idegeneknek; Krisztus maga is azonosult „ezek közül a legkisebbekkel”.” És „egy katolikus újságíró, rendező vagy műsorvezető” – teszi hozzá az érsek – „ugyanezt a prófétai küldetést örökli. A tiéd nem csupán szakmai készség; ez egy hivatás, hogy azok hangja légy, akiket a társadalom hangtalanná tett: a papírok nélküli migráns, a mikrofon nélküli vidéki közösség, a platform nélküli bántalmazás áldozata, a szakszervezet nélküli munkás, a szószóló nélküli gyermek.”
 
Nwachukwu rámutat az új digitális és mesterséges intelligencia korszakának önpropagandája, valamint a valósághoz való hűség közötti feszültségekre, amelyeknek a Krisztusba vetett hit által inspirált média- és kommunikációs szakemberek munkáját kellene jellemezniük. Nem tagadja, hogy az új digitális világ halálos eszköz a szívek és elmék manipulálására a világ minden szegletében. „Minden algoritmus, minden platformon, amit használsz” – ismeri el Nwachukwu – „arra van programozva, hogy felerősítse a hatalmasok, a gazdagok és a már híresek hangját. Tudatos, bátor és gyakran költséges döntést igényel, hogy ehelyett a mikrofont azokra irányítsuk, akiket az algoritmusok inkább figyelmen kívül hagynának.” A SIGNIS Nemzetközi Konferencia a „Digitális kommunikáció a kulturális harmóniáért és a környezeti jólétért” témának volt szentelve. „Ahogy Ferenc pápa tanította a *Laudato Si’* enciklikában” – jegyzi meg az érsek a konferencia témájára utalva –, „egy igazi ökológiai megközelítésnek integrálnia kell az igazságosság kérdéseit, hogy meghallgassa mind a föld, mind a szegények kiáltását.”

(folytatjuk)